A fő ásványi anyagokoxidált ólomA cinkércek közé tartozik a ceruszit és a szöglet, amelyek másodlagos ásványok, amelyek oxidációs körülmények között fokozatosan képződnek elsődleges ásványokból. Az oxidált ólom-cink érc általában pirittel, sziderittel stb. társul, lerakódásokat, például limonitot képezve. Az oxidált ólom-cink érc elterjedési tartománya széles, eltérő eredetéből adódóan a maradvány- és kolluviális lerakódásokban gyakran gazdag érctelepeket képez.
A szulfidos ólom-cink érc fő alkotóelemei közé tartozik a galéna és a szfalerit, amelyek elsődleges ásványok. A szulfid ólom-cink érc általában pirittel, kalkopirittel stb. társul, így polifémes ércek keletkeznek. A szulfidos ólom-cink érc készletei és eloszlása sokkal nagyobb, mint az oxidált ólom-cink ércé; ezért a legtöbb ólom és cink fémet szulfidércekből vonják ki.
Ennek jellemzőjeOxidált ólom- A cinkérc az, hogy a benne lévő ólom és cink már egyesült az oxigénnel, mint a rozsda. Ennek kezelésére általában két módszert használunk:
Redukciós módszer: Ahogy a neve is sugallja, ez magában foglalja az oxigén "elvételét", az oxidok visszafordítását tiszta fémekké.
Savas kilúgozási módszer: Ez abból áll, hogy feloldjuk savval, folyadékká alakítjuk, majd elválasztjuk a szükséges fémeket a folyadéktól.
Mindkét módszer nagyon hatékony az oxidok fémekké történő "redukálásában", vagy savban való feloldásában további feldolgozás céljából.
Ebben az ércben az ólmot és a cinket kénnel kombinálják. Finomítására főként két fő módszert alkalmazunk:
Pirometallurgia (magas hőmérsékletű pörkölés): Ez rendkívül magas hőmérsékletet igényel. Magas hőmérsékleten végbemenő kémiai reakciók során a szulfidok fémes elemekké alakulnak. Elképzelheti "magas hőmérsékletű pörkölésként", a ként elégetéseként.
Hidrometallurgia (savas kioldás): Ez némileg hasonlít a fenti savas kilúgozási módszerhez, és kémiai módszereket is használ, például savas oldást a fémek ércből való kinyerésére.